Akadálymentes verzió

Simándy József 110

A nagy tenor születésének 110. évfordulójára egy kis összeállítással emlékezünk a művész életének főbb állomásainak, szerepeinek bemutatása mellett a könyvtárunkban található emlékkiállítás fotóinak bemutatásával.

Simándy József, eredeti nevén Schulder József, 1916. szeptember 18-án született Kistarcsán. Iskolái elvégzése után autószerelő segéd lett a Szürketaxi vállalatnál. 1938-tól énektanulmányait Posszert Emília magániskolájában kezdte.

1940 és 1945 között a Magyar Állami Operaház énekkarának tagja volt. 1945-ben a Szegedi Nemzeti Színházhoz szerződött, ahol szólótenoristaként folytatta pályáját. Először itt mutatkozott be szólistaként 1946-ban, Bizet Carmen című operájában Don José szerepében. 1947-től a Magyar Állami Operaház magánénekese lett.

Repertoárján többek között Erkel Ferenc Bánk bán című operájának címszerepe, Hunyadi László, Lohengrin, Radames az Aida című operában, Manrico A trubadúrban, Cavaradossi a Toscában, Canio a Bajazzókban és Don José a Carmenben szerepelt.

1956 és 1960 között a müncheni Staatsoper művésze volt. Pályája során operaelőadásokon és hangversenyeken is fellépett. Többek között Verdi Requiemjének tenor szólamát és Kodály Zoltán Psalmus Hungaricusát is énekelte.

Számos hangfelvétel és lemez őrzi előadásait. 1950-ben szerepelt a Dalolva szép az élet című magyar filmben, amelyben országos ismertésget hozott számára.
1978 és 1986 között a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán tanított. 1990-ben a Magyar Állami Operaház örökös tagja lett, és beválasztották a Halhatatlanok Társulatának örökös tagjai közé is.

Munkásságát több kitüntetéssel ismerték el. 1953-ban Kossuth-díjat kapott, 1962-ben Érdemes Művész, 1964-ben Kiváló Művész címmel tüntették ki. 1970-ben SZOT-díjat, 1990-ben Erzsébet-díjat és Bartók–Pásztory-díjat kapott. 1996-ban a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje a csillaggal kitüntetésben részesült.

Simándy József 1997. március 4-én hunyt el Budapesten. A Farkasréti temetőben helyezték nyugalomra.

„Hazám, hazám” az ő hangján úgy csengett, Egekig emelte a fáradt lelket. Nem kellett neki hangszer kíséret, Istendicsőítő volt tőle minden ének. /Slang Anikó: Simándy József emlékére-részlet/- Emlékeim Simándy Józsefről c. kötetből

A Fejér György Városi Könyvtár Simándy József emlékkiállításának részletei